Vállalkozóként 44 százalékkal magasabb a bruttó. Számoljuk ki, mennyi marad belőle
Az adatainkban a contractorként vagy vállalkozóként dolgozók átlagos havi bruttója 1 861 905 Ft, az alkalmazottaké 1 292 977 Ft. A különbség 44 százalék, és ez a szám elég gyakran előkerül érvként, amikor valaki azon gondolkodik, hogy váltson.
Csakhogy ezt a két számot nem lehet közvetlenül összehasonlítani. Nem azért, mert az egyik rossz, hanem mert nem ugyanazt fedik.
Mi hiányzik a vállalkozói összegből
Az alkalmazotti bruttó mellé jár egy csomó dolog, ami a vállalkozói számlában nincs benne. Ezeket sorra kell venni, mert együtt teszik ki a különbség nagy részét.
Fizetett szabadság. Alapesetben húsz munkanap, ami életkorral nő. Húsz nap nagyjából a munkanapok nyolc százaléka, tehát a vállalkozói díjból ennyit magadnak kell félretenned, ha ugyanannyit akarsz pihenni.
Betegszabadság és táppénz. Alkalmazottként évi tizenöt nap betegszabadság jár, utána táppénz. Vállalkozóként a kiesett nap egyszerűen kiesett bevétel.
Felmondási idő és végkielégítés. Ha egy alkalmazottat elküldenek, legalább harminc nap felmondási idő jár, ami a nálunk töltött idővel nő, és bizonyos idő után végkielégítés is. Egy vállalkozói szerződést jellemzően jóval rövidebb határidővel lehet lezárni.
Adminisztráció és közteher. Könyvelő, iparűzési adó, és a választott adózási forma szerinti terhek. Az átalányadózás feltételeit és sávjait a NAV oldalán érdemes ellenőrizni, mert ez évről évre változhat.
Egy durva becslés
Ha a szabadságra nyolc, a betegségre és a kiesésre további három, az adminisztrációra és a nagyobb kockázatra pedig együtt öt százalékot számolsz, akkor a 44 százalékos előnyből nagyjából a fele elfogy. A maradék még mindig előny, de már nem az a szám, ami alapján valaki felmond.
Ez szándékosan durva becslés, mert a pontos érték a te adózási formádtól és a szerződésed feltételeitől függ. A lényeg nem a pontos szám, hanem hogy legyen mit levonni, mielőtt döntesz.
Mikor éri meg mégis
Három helyzetben szokott tényleg megérni. Ha több ügyfeled van, tehát az egyik elvesztése nem szünteti meg a teljes bevételed. Ha a szakterületeden érdemben kevesebb a szakember, mint a kereslet, mert akkor a magasabb díjat ki tudod alkudni. És ha kifejezetten értéked az, hogy magad osztod be az idődet.
Amikor viszont egyetlen ügyfélnek dolgozol, napi nyolc órában, az ő eszközeivel és az ő beosztása szerint, akkor a vállalkozói forma jogi kockázatot is hordoz, mert az ilyen jogviszonyt utólag át lehet minősíteni. Erről és a kapcsolódó szabályokról a munkajog oldalon találsz bővebb leírást.
A szabadúszó adat egy figyelmeztetés
Érdemes megnézni a harmadik kategóriát is. A magukat szabadúszóként megjelölőknél az átlag 950 000 Ft, tehát jóval az alkalmazotti szint alatt. Igaz, hogy ez mindössze nyolc bejegyzésen alapul, tehát nem lehet belőle erős állítást levonni, de a különbség iránya elgondolkodtató.
A contractor és a szabadúszó között ugyanis nem a jogi forma a fő különbség, hanem az alkupozíció. Egy hosszú távú, nemzetközi ügyfélnek dolgozó contractor egészen máshol tárgyal, mint aki projektről projektre keres megbízást.
Ha kíváncsi vagy, hogy a saját pozíciódban hol tartanak a számok, a fizetések oldalon szint és tapasztalat szerint is szűrhetsz.
Amiről a havi számla nem szól
A fenti tételek mind rövid távúak. Van azonban két dolog, ami csak évek múlva jelentkezik, és pont ezért szokott kimaradni a számolásból.
Az egyik a nyugdíjalap. Az alkalmazotti jogviszonyban a járulékok a tényleges bér után mennek, vállalkozóként viszont sokan a minimum után fizetnek, mert az olcsóbb. Ez havi szinten több tízezer forint különbség a zsebedben, hosszú távon viszont érdemben kevesebb nyugdíjjogosultság.
A másik a hitelképesség. Egy alkalmazotti munkaviszony jövedelemigazolással könnyebben elfogadható a bankoknál, mint egy vállalkozói jövedelem, ahol jellemzően lezárt üzleti évet kérnek. Ha a következő két évben lakáshitelt tervezel, ez a szempont sokszor többet nyom a latban, mint a havi különbség.
Egy köztes megoldás
Nem muszáj teljesen átállni. Sokan úgy oldják meg, hogy megtartják a főállású munkaviszonyt, és mellette vállalnak megbízást. Így a szabadság, a betegszabadság és a járulékalap marad, a plusz bevétel pedig a vállalkozásból jön.
Ennek két buktatója van. Az egyik a munkaszerződésben szereplő összeférhetetlenségi vagy versenytilalmi kikötés, amit érdemes előre elolvasni. A másik az idő: a mellékállás ritkán fér bele valóban a hétvégébe, és a kiégés kockázata itt jóval nagyobb, mint amennyire a kezdeti lelkesedés alapján tűnik.